A sportlövészet az egyik leginkább összetett, fizikai és technikai sport, ahol elhanyagolhatatlan a fizikális és a mentális felkészülés is. István átlagosan heti 30-40 óra lövészet mellett, 5-7 órát tölt fizikai edzéssel, és hetente-kéthetente készül a sportpszichológussal is, amely most már elengedhetetlen része az élsportolói munkának. A legfontosabb, hogy a versenyek alatt tudja kizárni a külvilágot, és egyedül az aktuális feladattal foglalkozzon.  Arra a kérdésre, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett a nyári, párizsi olimpián, azt válaszolta: Rióban a legfiatalabb kvótaszerzőként a versenyszámaiban a 12. és a 13. helyet szerezte meg, Tokióban 5., 7. és 10. lett. Amennyiben a tokiói eredményeit sikerül felülmúlni, akkor elégedetten fog hazautazni a francia fővárosból.

István szerint a sportlövészet egy könnyen mérhető sport, ahol kizárólag saját magunk ellenfelei vagyunk a lőállásban, így a cél, saját maga legyőzése. Véleménye szerint a kiélezett helyzetekben mindig az dönt, hogy ki mennyire tud nyugodt maradni, és ez mindig fejben dől el, ezért higgadtan, bátran, az aktuális lövéssel kell foglalkozni. Amikor nem versenyez, vagy nincs éppen edzésen, szívesen megy vadászni és horgászni. Saját elmondása szerint imád a természetben lenni, mert teljesen kikapcsolja a gondolatait a mindennapok dolgairól. Emellett a szabadidejét a menyasszonya és a barátai társaságában szereti tölteni. 

A felkészülését a MOL - Új Európa Alapítvány is támogatja, és elmondása szerint nagyon sokat köszönhet ennek. A sportlövészet jellegéből adódóan részben technikai sportág is, így elengedhetetlen, hogy a sporteszközei, a fegyvere a mindenkori legfejlettebb szinten legyen. Az eszközbeszerzés mellett, az alapítvány támogatja Istvánt a külföldi edzőtáborozásaiban is, ami szintén fontos az edzőpartnerek, illetve a környezetváltás miatt, de vannak olyan versenyek, ahova az alapítványtól kapott forrás nélkül nem tudna elutazni.